Ózd - Télapó buli

Szombat este 22:09…Budapest…3 nap után újra itthon, újra a saját ágyamban. Eszembe sem jut bárhova is elmenni. Kicsit olyan nem találom a helyem érzésem van. Újra és újra nézem az elmúlt három nap videóit és élem újra a bennem hömpölygő élményeket. Gombóc van a torkomban, egy picit mintha a sírás kerülgetne, aztán boldogság váltja fel, de szomorúsággal átitatva. Sosem éreztem még így magam, mert ezt teszi Ózd, de főként a Várkonyi csibészek azzal, aki lát is és nem csak néz. Commonviberól első körben elég volt annyit tudnom, hogy higgyek benne, hogy drága barátom Lima Victor alapító tagja. De azért ez ennyire mégsem egyszerű.

A téma teljesen magába szívott és elindított bennem dolgokat. Azt éreztem, hogy tennem kell valamit, de első sorban is a saját szenzoraimmal szeretném letapogatni ezt az egészet. Ákos valahogy erre ráérzett és pont kapóra is jöttünk egymásnak, ugyanis nem volt sofőr, aki a hétvégi koncerthez segített volna fuvarozni a srácokat. Éreztem, hogy ezt valahogy meg kell és meg is fogom oldani. Nagyon izgatottan vártam az indulást, majd ezt fokozta Ákos azzal, hogy Brendon a csapat basszerosa velünk jön haza Ózdra, mert Budapesten tanul egy zeneiskolában. Összeszedtük egymást, majd kora délután útnak indultunk. A leérkezés mondhatni simán ment, majd elkezdtük a próbához begyűjteni a fiúkat Ózd különböző szegregált területeiről, és az egyik énekest Domit egy szomszéd kis településről. Ami már elsőre is lejött, hogy gyerekek nagyon különbözőek mind a körülményeket, mind személyiséget, egyéniséget tekintve. Valamelyikük nyitottabb, valamelyikük zárkózottabb, valamelyikük keresi a figyelmet, valamelyikük elviseli, de ami biztos, hogy nagyon érdekesek és különlegesek.

A próba a Sajóvárkonyi Általános Iskolában zajlott, mivel a Commonosok egyik szintén oszlopos tagja Dávid ott tanár. Az első szerelembe esésem itt történt, amikor Alex az egyik gitáros fiú megkapta Ákoséktól az első elektroakusztikus gitárját, amit egy jótékony felajánlásnak köszönhetnek. Ez egy nagyon megható pillanat volt.Figyeltem a fiúkat, a viselkedésüket, a tehetségüket. Nagyon elevenek voltak és izgatottak. Abban a pillanatban, ahogy a hangszereket magukhoz vették a viselkedésükben valami megváltozott, amit nem igazan tudok megmagyarázni. Ami a legszimpatikusabb volt mind közül, hogy a hangszereket átadták egymásnak és többnyire odafigyeltek a másikra.Mint utólag kiderült, a Commonos fiúknak ebben sok munkájuk volt és örömmel könyvelik el sikerélménynek ezt a fejlődést. Miután vége lett a próbának, mindenkit hazavittünk és vártuk a másnapot, ahol 5 koncert várt rájuk a Magyar Nemzet és a Nők lapja újságíróival fűszerezve. A reggel hamar eljött, majd mindenkit az Iskolához vittünk korán, hogy még egy gyors próba beleférjen a hosszú nap előtt. Az ünneplők és szép ruhák is előkerültek. Számomra meglepő módon a gyerekek higgadtan és játszi könnyedséggel álltak neki az aznapi kihívásoknak.A laza próbát követően elkezdődött a koncert dömping. Általános iskolákban, oviban, alapítványnál, az ózdi filmtörténeti élményparkál léptek fel.

Egyik másik helyen szinte rajongva fogadták őket. A nap vége felé már elfáradva ugyan, de töretlenül zenélték a nótáikat és a hangszereik sem pihentek sokáig egy helyben. Egész napunkat spontán zenélésekkel tették színesebbé ésteljes egésszé. Miután mindenkit hazavittünk, a nap zárásaként hulla fáradtan dobtunk be néhány jópofa sört már a srácok nélkül, de még így sem szűntünk meg rájuk gondolni és róluk beszélni. Annyi mindent kaptam ezen a hétvégén, hogy egy hét sem lesz elég, hogy mindezt feldolgozzam. Itt vannak ezek az elképesztően gyönyörű, tehetséges, szeretni való, csodálatos gyerekek, akiknek a sorsát próbálja jó irányba terelni néhány önzetlen, csupaszív ember. Ennyi szeretetet, örömöt és tiszta érzelmet,ilyen intenzitással nem érzékeltem már nagyon régóta. Én csak annyit kívánok mindenkinek, hogy lássák meg, hallják meg, amit ezek a fiúk mondanak, de a leginkább tapasztalják meg, amit én is megtapasztalhattam, mert csak többek lehetnek tőle. Kapcsoljuk fel a villanyt a saját és mások fejében is! Sziasztok Klári vagyok, 28 éves és a függőjük lettem. A képekért ismételten Bankó Gábornak vagyunk hálásak!!!

‍

Horváth Klári

‍

További képek az eseményről Facebook profilunkon megtekinthetőek.