2017-01-28

Auróra

Kíváncsian vártam a Kukorica Együttes második fellépését a Common Vibe keretein belül, noha fellépés helyett inkább talán örömzenélésről beszélhetünk. Első alkalommal a Hátsó Kapuban zenéltek nagy sikerrel gyerekek, felnőttek, betévedők, amatőrök vagy profi zenészek közösen, most pedig az Auróra adott helyet az eseménynek. A helyszínen kívül azonban a hangulat nem változott: ismét felhőtlen, kötetlen, zajos-vidám élmény volt. A közönség soraiból nézve úgy tűnt, az ózdi gyerekek rutinosan zenélnek színpadon, nem jöttek zavarba, akkor sem, ha valami fennakadás történt a mikrofonokkal vagy a reflektorfényeket váltották. Az öt srác felváltva játszott gitáron, kajonon, Topen őrült sebességgel kanalazott, amit alig bírtam szemmel követni néha. A színpadon a Kukorica Együttes volt az állandó csapat, körülöttük pedig a délután-este folyamán egyfolytában cserélődtek a társzenélők.

A Sör és Fű tagjai és barátai a freestyle hiphopot nyomták, miközben a roma népdalok alapjai szóltak alatta, és a kettő együtt nagyon jól hangzott. Egy hölgy szinte afrikai hangulatot teremtett kurjongatásaival és szép dallamaival, amikor hosszú dalokra beállt improvizálni a fiúkkal. Bárki beállhatott, úgyhogy megragadtam az alkalmat és egy dobot, és én is felültem a színpadra. Először persze kicsit zavarba jön az ember ilyenkor, de közben olyan laza volt a helyzet, a fiúk pedig olyan profin nyomták bárkivel, hogy nagyon élveztem a zenélést. Az együttes persze eljátszotta a dalokat, amiket nem lehet kihagyni, személyes kedvencem a magyar és roma himnusz ötvözete, de elhangzott más híres dal is. A fiúk pedig fáradhatatlanul ütötték a dobokat és pengették a húrokat órákon keresztül - az igazi elhivatottság, a zenélni akarás tükröződött vissza róluk.

Nagyon jó volt látni, hogy a szombati eseményen újra értelmet nyert az örömzenélés fogalma, látszott, hogyan köt össze a zene olyan embereket, akik valószínűleg nem kerültek volna máshogy kapcsolatba az életben. Eltűntek a társadalom által felállított határok és előítéletek, és mindenki csak egy dologra összpontosított: hogy átéljék a közösség erejét a zenén keresztül, ez pedig annyira úgy sugárzott a színpadról, hogy minket, a közönséget is bevonta a bűvkörébe. 

Juli (23), résztvevő

További képek az eseményről Facebook profilunkon megtekinthetőek.

további cikkeink